Hisz ez még él, vagy legalábbis úgy tűnik, hibernált állapotban van. Vagyis ide lehetne még írni. Talán az sem baj, hogy erre lejjebb igen poros, idegenül hangzó bejegyzések trónolnak.

Vajon lehetne még ezen segíteni?

halovány :)

Nos, azért raktam ide be ezt a "csúnya" bácsit, mert örömmel tölt el, hogy - ezer forinttal olcsóbban :D - hozzájutottam ehhez a könyvhöz. Bár egyelőre csak 50 oldalt olvastam el, néhány dolgot már most leszögezhetek.

 

Először is, az ipse kissé álszent, de hál' istennek, ez a legnagyobb probléma. Ezen felül zseniális, melynek folyományaként valódi bennfentese lett a világ történéseinek. Ja igen, súlyos probléma még az is, hogy a könyv NAGY, és különben se szeretném, ha saláta lenne belőle, így nem tudom magammal hordozni mindhova.

 

Némileg el vagyunk most halmozva a sok diákkedvezmény miatt újságelőfizetésekkel is, így van mit olvasnom. A Nature-t is böngészgetem, egyelőre csak online, és ökzben reménykedem, hogy a suli integrációja olyan alacsony, hogy a TO-ból nem jut el a hír a számítógépes központig, hogy hónap végén vége a viszonyunknak, mármint az én jogviszonyomnak a sulival. Mert akkor lőttek az ingyen Nature olvasásnak.

 

Az agyam lassan megkívánja a szépirodalmat is. Ma leszedtem néhány könyvet a régi könyvespolcomról, pedig én aztán nem szoktam semmit kétszer olvasni. Most kiválasztottam egy-két példányt, de nem példálózok, mert igen kacifántos a felhozatal. Alig várom, hogy a tenger csillogása zavarjon az olvasásukban:D

 

Ez lesz a kilátás, csak a valóságban még szebb:)))

Tegnap előtt este arról (is) szóltak a hírek, hogy kevés a vér. Mármint kevés az a vér, amit műtétekkor felhasználhatnának, így véradásra buzdítottak mindenkit. Én még sosem adtam vért, alacsony vérnyomásra, testsúlyra miegyébre kenve a dolgot. De tegnap a vérvétel látványára végre - hosszú évek után - beismertem magamnak, hogy egyszerűen nem bírom az emberi vérvételt. Jobb, ha a helyén marad, az erekben. Oda való....

Anno állatélettanon pedig ennek tagadásaként a saját vérem vércsoportját elemeztem ki, amihez meg is szúrtam magamat. De hiába hosszú évek munkája, tagadása, egyszerűen mostmár be kell ismerjem, nem bírom a vér csordogálását. Tetszőleges számú, minőségű állatot felboncolok, csak vért ne lássak emberből kifolyni. Még jó, hogy molekuláris biológus lesz belőlem.... :) (Kedden végképp, ha minden jól megy...:P)

A Corvinus egyetem könyvtárának netes katalógusában álmodozva a tegnap reggeli romlott tej élményemhez hasonlóan bukkant fel emlékeimben a Fővárosi Szabó Ervin.... Egyszer, valaha beiratkoztam, és küzdöttem. Figyeltem a katalógust, hátha elcsípem a számomra érdekes könyveket. Azok természetesen és folyamatosan minden példányban hiánycikkeknek mutatkoztak. Előjegyzés darabonként 400 forint. Azért se!

Egyszer aztán kifigyeltem, hogy egy példányt visszavittek, újra kölcsönözhető. Hétfőn nyitásra ott virultam, persze a kötet sehol sem volt. A könyvtároskisasszonyok aztán buzgón segítettek feltúrni az egész könyvtárat, de aztán az már igazán röhejes volt. Nem lett meg. Ez az alkalom volt az utolsó próbálkozásom, hogy kivegyek valamit is onnét.

Ehhez képest vígan fogok kiadni 3250 forintot a Corvinus könyvtár éves tagságára. Jártam már ott, egy álom az a könyvtár. A szervezettség mintaképe, modernül felszerelve. Respect:) Kár, hogy szépirodalommal nem foglalkoznak.... :)

Van valami egészen bizsergetően fantasztikus a természettudományokkal kapcsolatban... Itt ülök a színes, szagos genetika könyvem fölött, és azt veszem csak észre: innen nagyon hiányzik valami. Na igen, az RNS interferencia jelensége, melyért 2006-ban járt a Nobel-díj. Így nem került bele a tanküönyvbe, hiszen mit sem tudtak róla. A jelenség azonban annyira jelentőségteljes, hogy a 2006-os Nobel óta jártam külön erről szóló kurzusra is a suliba. Most pedig, 2008 első felében erősen hiányolom a tankönyvből, és bizony nem engedhetem meg magamnak, hogy kihagyjam a záróvizsga feleletemből!

S mivel ezt a csodás felfedezést, az élet megismerését, létfontosságú dolgok feltárulását saját bőrömön tapasztaltam meg, erre gondolva újra és újra feltámad bennem a kíváncsiság kisördöge, vajon mit rejt még a világ.

A kisördögből pedig szorgos "angyalkát" kell nevelni: mindennapos motivációt a leendő kutatómunkámhoz. (ámen:)))

Szóval közeleg még mindig A ZáróVizsga, én pedig tovább fejlődöm a stressz alacsony szinten tartásában és a lazulásban. Eddig két dolog vált be: az egyik álmodozás a Kék Lagúnáról. Ez az izlandiak Hévize gyakorlatilag, vessetek rá egy pillantást, micsoda mesebeli hely az...

Másrészről itt van Adriano örök slágere. Valahogy a 24 ezer csók mindig feldob:)))

Az első és legfontosabb dolgok, ha megvolt A ZáróVizsga:

- Kosztüm. Egy becsületes, nem "szürke", valódi Nőre való kosztüm beszerzése. :) Még nem tudom pontosan, honnan, kénytelen leszek tippeket kérni, vagy a nyakamba venni Budapestet.

- Lecseréltetni a vízórát. Tavaly még 15 rugóért ajánlgatta magát a Fúrfarag bácsi. Meglátjuk...

Hosszabb távú, kreatív terv: feltétlenül készítek egy kaleidoszkópot. Egy gyöngyös kaleidoszkópot, valamilyen hangulatos borítással. Sikeres elkészítése esetén kettőre bővül a saját kézműves tárgyaim hosssszú listája. :)

Még 10 nap a ZáróVizsgáig. Csak így szereti, ha nagybetűvel emlegetik. Meglepő módon minél közelebb van, annál jobban bővül az eltervezett nyári programjaim sora. Lássuk először az "olvasandók" nyári kategóriát:

Umberto Eco: The name of the rose

Grétsy - Kemény: Nyelvművelő kéziszótár (igen, szoktam szótárakat olvasgatni...)

Oscar Wilde: The importance of being Earnest (márcsak az emlékek felelevenítése végett)

Bod Péter Ákos: A pénz világa - a világ pénze

Jaksity György : A pénz természete (egyes részeken nehéz olvasmány, a közepénél elakadtam vagy egy fél éve)

Fekete - Grád: Pszichológia és pszichopatológia jogászoknak (mutassatok egyet a témában, ami nem jogászokhoz íródott...)

Alan Greenspan - A zűrzavar kora (húúú de kíváncsi vagyok a világ sokáig első számű pénzügyi/közgazdasági szakértőjének alkotására...)

Nahát, hirtelen több nem jut az eszembe.

ExFőnököm szerint a napi két óra ingázás kincs. Hogy micsoda olvasottságra lehet szert tenni általa...! Hát, szeptembertől indítom a tesztüzemet...

Fél kilenckor indult a kisbusz, csak annyit tudtam, hogy a Badacsony környékére. Mikor hátatfordítottunk Tapolcának, akkor jöttem rá, hogy ugyanazon az útvonalon megyünk, mint pár héttel ezelőtt a kis 20 km-es kéktúránkon. Gergő ekkor már tudni vélte, h melyik pincészetbe megyünk!

Ami nem csoda, hiszen a túra közben rendesen megcsodáltuk a Tóti-hegy tövében a lankákon elterülő pincészetet, illetve ami látszot belőle. Például az őshonos szarvasmarhákat és juhokat. És a csodálatos rendben tartott udvart. Eszünkbe nem jutott még akkor, hogy egyszer mi ide hivatalosak leszünk... És az főleg nem, hogy ilyen hamar:)))

Szóval Istvándy úr érkeztünkkor egy kis mézes pálinkával várt, aminek olyan csodás illata volt, hogy egészen odáig voltam tőle. A színe se volt semmi, a kellemes délelőtti napsütésben nem tudott elbújni. De Gergő mondta, hogy ilyen pálinkát éhgyomorra ne igyak, mert végem lesz. Úgyhogy én és a mézes pálinka története még a jövő titka.

Ezek után jött a reggeli. Otthon még viccelődtem apának, hogy nehogy büdös sajt legyen állott sajttal, meg olivabogyóval, mert akkor éhenhalok! De sajt az fel sem bukkant a láthatáron (mondjuk amilyen kóstolós hangulatban voltam, lehet még egy rohadt sajtot is bevállaltam volna;)). Volt apró, pikáns kolbászka, sonka, rejtélyes "mindent bele" husi, és hasonlók. És valami krémszerű izé is, ami a  májkrémmel és a körözöttel lehetett rokonságban. Egy vágódeszkára szépen mindenki kicsapta, ami kellett, hozzá paradicsom/paprika, aztán helyet foglaltunk a teraszon, ami a Balatonra néz.

A gyönyörű napsütéses reggeli után Istvándy úrtól kértem valamit, ami nem szénsavas, és nem tartalmaz alkoholt. Ettől kicsit felélénkült a vérkeringése, de vicces, csipkelődő felháborodása után mégis kicsit idétlenül éreztem magam, hogy őszilevet iszom egy ilyen helyen.

Újra buszba ült a csapat, immáron magas vérzsírú, de annál vidámabb kardiológusok és mi. Tapolcán kicsit hülyéskedtünk a tavasbarlangban, aztán értékes, Káli-medencéről szóló tursiztikai kiadványokhoz jutottam. Az utóbbi alkalmakkor nagyon beleszerettem a Balaton-felvidékbe, így feltétlenül szükségem volt ezekre a dokumentumokra:)

Visszatértünk az Istvándy családhoz, ahol aztán a tovább szikrázó napsütésben íjászkodás és foci volt a program. Ekkor jött oda hozzám a párom édesanyja, hogy iszunk-e valamit (bort:)). Én szörnyen nyitott voltam mindenre, de sajna akkor még, nem értettem nagyon a borokhoz. Az pedig hogy néz ki, ha az ember a pincészetben bort kér... Szóval ráhagytam a választást. "Valami nőieset" kért.... :) Istvándy úr lánya jól választott, ha jól emlékszem száraz szürkebarátot kezdtem el kortyolgatni. Főként antialkoholista révén eredetileg csak megkóstolni gondoltam a nedűt, aztán majd Gergő megissza... De egyszer csak feltűnt, hogy elfogyott a borom.... :) És innentől nem volt megállás!

Az ebéd (5kor:)) kemencében sült csülök volt, sokféle körettel, de az utóbbi időben valahogy szörnyen elment a kedvem a csülöktől. Inkább lecsaptam a rántott karfiolra, ami mennyei volt. Ja igen, a csirkéről is csak Gergő tud beszámolni, mert attól még régebben elment a kedvem! Utána valami rétesféle volt desszertnek, ekkor lecsúszott még egy kis bor is.

Ekkor Gergő édesanyja úgy gondolta, hogy itt az idő a borvásárlásra. Istvándy úr már kérdezte is, hogy mit hozhat nekünk. Ekkor felbukkant a hiányzó ragyogás a színen. Istvándi Gergő felajánlotta, hogy kóstoljunk meg pár bort, mielőtt választunk! Na ez már igen!

Először jött a Cabernet Sauvignon. Hát, bevallom őszintén, akkor még abban a csúnya tévhitben voltam, hogy a fehér színű bor édes, a vörös pedig keserű. Így majdnem visszautasítottam a kóstolást. Azt már soha nem fogják tudni kibogozni a történészek az utókornak, hogy a Balaton-felvidék szikrázó napsütése és jó levegője avagy minek a varázsa alatt végül mégis kóstoltam... Aztán jött még olaszrizling (hú, a páromat kéne megkérdezni, ebben már nem vagyok biztos:)), és még ajánlott egy kis Traminit is. Ezt a párom visszautasította, mondván ők nem isznak otthon félédest. Én teljesen megbabonázva azonnal vitatkozni kezdtem vele, hogy ugyan, miért nem jó a félédes? Mi van a féldesben, amiatt azt nem szereti? Istvándi Gergő egy széles mosollyal felismerte a helyzetet, és töltött nekem egy kis Traminit is.

Na jó, szóval a lényeg, hogy egy kis száraz vörössel (és Istvándi Gergő névjegyével) távoztunk. Megint elhagytunk ezért a büdös városért, kedves Badacsonyom...

Az Istvándy pincészetnek meg sok sikert kívánunk! Aztán majd ha egyszer már érteni fogok a borokhoz, akkor kapnak egy kicsit szakszerűbb kritikát is:)

- avagy lustaságom gyümölcse, ím legyél meghirdetve!

A következő történt: Pestről hazahoztam szívem csücskét, Ödön csigát a nyárra, és társául szegődött az itthoni csigánknak (mivel lusta voltam vonaton hazavonszolni saját házikóját). Ennek sajnálatos eredménye most 300 darab ivadék, szerencsére egyelőre igen aprók. És mint afféle apróságok, szörnyen aranyosak - nincs szívem leölni őket, de ami sok, az sok.... Szóval gazdikat keresnek!!! :)

Nem túl nagy igényűek, a háztartási hulladék zöldség pont megteszi nekik ételként! Nem lesznek depressziósak, ha nem tudsz rájuk egy ideig odafigyelni, és nem dobják fel a talpukat, mert egyszer egy évben eljutsz végre nyaralni!:)))

Íme egy kis kedvcsináló!

És mégegy!

Sziasztok! Nos, az a helyzet, hogy jó sokáig nem írtam ide. Megviselt a vizsgaidőszak rendesen:) Most egy kicsit felfrissítem itt oldalt a linkeket, aztán bepótolom az olvasgatásotokat is!:) Ja, és lassan mindenkinek írok végre emileket is. A vizsgaidőszakot ugyanis végre lerendeztem, ha nem is a legszebben, de eredményesen, jöhetnek az új kihívások!!!

Várhatóan mozgalmas nyár lesz, munkával, kirándulással, fényképekkel...

"Valóban, az alapérzelmek kutatásakor két különböző irányból nagyjából ugyanazt a kört sikerült belőni. Úgy tűnik, ez az, amiről a természettudomány az emberrel kacsolatosan mondani tud valamit, s ez - valljuk be - nem kevés, hiszen az öröm, a félelem, a harag, az undor azért nem akármilyen emberi emóciók. Ha azonban a pszichológusok a szeretetet igyekeznek megfogni, mintha mindig kicsúszna a kezükből..."

1 . Talán a szeretet nem is alapérzelem. Talán a szeretet sokkal bonyolultabb, talán a szeretetet "tanulni" kell, egy életen át. Sosem tudjuk igazán magunkévá tenni a "tudását", ezért bántunk meg másokat olyan könnyen, főleg a hozzánk közel állókat. Ezért vétjük el olyan sokszor a lépést.

Vagy:

2 . Szeretet nem létezik. Fikció. Az alapérzelmek keverednek bennünk, az evolúciós sikerért, a fennmaradásért küzdünk. Így minden csak érdek. Színes csomagolópapírba téve, amit szeretetnek hívunk. De ez csak egy csapda.

/Az idézet egy interjúból Mérő László matematikussal/

Na tessék, közben találtam egy Nietzsche idézetet, ő a második varira szavaz szerintem: "Akár jó szemmel nézem az embereket, akár ferde pillantással, úgy látom, mindig egyetlen feladattal foglalatoskodnak, mindösszesen és egyenként ugyancsak: azt teszik, ami az emberi faj fenntartásának kedvez. Mégpedig valójában nem is az emberi faj iránt érzett szeretetből, inkább egyszerűen azért, mert semmi sem ősibb, erősebb, kérlelhetetlenebb és legyőzhetetlenebb bennük ennél az ösztönnél -mert éppen ez az ösztön fajunk és nyájunk lényege."

kint voltam végre egy kosármeccsen hosszú idő után. pont jókor, mert a fiúk az ötödik mérkőzésnél jártak - és ím porba gyalázták a Paksot, döntőbe jutottunk!!! mindenkinek mentek a hárompontosok, volt védekezés is rendesen, lepattanókat begyűjtötték... és úgy látom, hogy van egy srác, aki kezd nyomába érni a kedvenc játékosomnak... már az én ranglistámon:)

 a Pécs csapatában játszik egy pasas, Ivkovics, akit mindenki utál. régen majdnme valami eljárás is indult ellene (?), mert egy időben mogyoró-morzsolgatással likvidálta az ellencsapat embereit (sic!) :))) azért én kedvelem, mert Jean Reno-ra hasonlít. nem?:)))

Felkerültem a csiga.lap.hu -ra!!! Nem hiszem el:) Az egyéb kategóriában "csigás blog" címmel kerültem fel. Na asszem holnap első dolgom lesz írni Ödönről... úgyis most kért tőlem egy kedves ismerős kiscsigát, úgyh aktuális a téma:)

 Amúgy az írások között lévő nagy rések a vizsgaidőszaknak köszönhetőek. Kevés új inger + nem érek rá írni amúgy se.... De ez a csigás blog.... Úgy örülök:D

Ó, most találtam valami érdekeset! Ez az igazi kedvcsináló! Terebess E-Tár... feltették szinte az összes könyvüket... beleolvasol, megkívánod, megveszed... mert a könyvet a kezedben tartani sokkal varázsosabb, és sokkal hangulatosabb. Én legalábbis képtelen lennék itt bármit végigolvasni!

na, itten van az újságcikk e-formában (lebutított, képek nélküli verzió...). aki az eredetit szeretné látni (bescanneltem...:)), az ide kattintson.

ja, azt elfelejtettem ideírni, hogy az előzmények a 13-ai bejegyzésben vannak! kettővel lejjebb!:)

mikrobiológia gyakorlaton teljesítettük a maximumot. öt kreditnyi ötös. meg egy rakat remek emlék:)) mert én még ilyen abszurd gyakorlati képzésen nem vettem részt! az egyetemen töltött időm alatt az első alkalom, hogy tényleg sajnáltam: ez a gyakorlat "csak" ennyi volt. a tanárnő és a Tamás igazán csodálatos gyakvezetői kettőst alkotott, Ágival pedig rengeteget nevettünk a bal hátsó sarokban. ezzel sokszor okoztunk Tamásnak fejtörést, aki gyanakodva, de azért némi rejtett vigyorral az arcán fürkészte, hogy már megint mit töketlenkedünk mi ott hátul. persze mi dolgoztunk rendesen, csak nyitva volt az ablak, ami elvileg tilos mikrobiológiai munka közben. de mi csak röhötünk, mert melegünk volt és senkit sem érdekeltek a szabályok (abszurd abszurd abszurd). aztán mi próbáltuk megszerezni a munkánkhoz hiányzó információkat is, néha kevés sikerrel, mert a felelősök sem igen voltak képben. röhögtünk. aztán továbbléptünk. a hűtőből eltűnt az egész csapat munkája. értetlenkedtünk. aztán röhögtünk. a savanyúkáposztát - amit szintén a gyakorlat során készítettünk - családias körben csemegézgettük el a tanszéken egy szép délután.

valahogy annak volt a mintapéldája, hogy dolgozni jó hangulatban is lehet, és hogy nem csak az én szobámban van rendetlenség,d e egy laborban is előfordul, hogy eltűnik valami:))) jó hangulatban emberséges oktatókkal. na nem dicsérem tovább őket. csak még annyit, hogy a táptalajok illata valami fenomenálisan jó:)))))))

ja, és a rejtélyes törzs, amivel mi ketten a félév során dolgoztunk a Pseudomonas fluorescens volt...