kint voltam végre egy kosármeccsen hosszú idő után. pont jókor, mert a fiúk az ötödik mérkőzésnél jártak - és ím porba gyalázták a Paksot, döntőbe jutottunk!!! mindenkinek mentek a hárompontosok, volt védekezés is rendesen, lepattanókat begyűjtötték... és úgy látom, hogy van egy srác, aki kezd nyomába érni a kedvenc játékosomnak... már az én ranglistámon:)

 a Pécs csapatában játszik egy pasas, Ivkovics, akit mindenki utál. régen majdnme valami eljárás is indult ellene (?), mert egy időben mogyoró-morzsolgatással likvidálta az ellencsapat embereit (sic!) :))) azért én kedvelem, mert Jean Reno-ra hasonlít. nem?:)))

Felkerültem a csiga.lap.hu -ra!!! Nem hiszem el:) Az egyéb kategóriában "csigás blog" címmel kerültem fel. Na asszem holnap első dolgom lesz írni Ödönről... úgyis most kért tőlem egy kedves ismerős kiscsigát, úgyh aktuális a téma:)

 Amúgy az írások között lévő nagy rések a vizsgaidőszaknak köszönhetőek. Kevés új inger + nem érek rá írni amúgy se.... De ez a csigás blog.... Úgy örülök:D

Ó, most találtam valami érdekeset! Ez az igazi kedvcsináló! Terebess E-Tár... feltették szinte az összes könyvüket... beleolvasol, megkívánod, megveszed... mert a könyvet a kezedben tartani sokkal varázsosabb, és sokkal hangulatosabb. Én legalábbis képtelen lennék itt bármit végigolvasni!

na, itten van az újságcikk e-formában (lebutított, képek nélküli verzió...). aki az eredetit szeretné látni (bescanneltem...:)), az ide kattintson.

ja, azt elfelejtettem ideírni, hogy az előzmények a 13-ai bejegyzésben vannak! kettővel lejjebb!:)

mikrobiológia gyakorlaton teljesítettük a maximumot. öt kreditnyi ötös. meg egy rakat remek emlék:)) mert én még ilyen abszurd gyakorlati képzésen nem vettem részt! az egyetemen töltött időm alatt az első alkalom, hogy tényleg sajnáltam: ez a gyakorlat "csak" ennyi volt. a tanárnő és a Tamás igazán csodálatos gyakvezetői kettőst alkotott, Ágival pedig rengeteget nevettünk a bal hátsó sarokban. ezzel sokszor okoztunk Tamásnak fejtörést, aki gyanakodva, de azért némi rejtett vigyorral az arcán fürkészte, hogy már megint mit töketlenkedünk mi ott hátul. persze mi dolgoztunk rendesen, csak nyitva volt az ablak, ami elvileg tilos mikrobiológiai munka közben. de mi csak röhötünk, mert melegünk volt és senkit sem érdekeltek a szabályok (abszurd abszurd abszurd). aztán mi próbáltuk megszerezni a munkánkhoz hiányzó információkat is, néha kevés sikerrel, mert a felelősök sem igen voltak képben. röhögtünk. aztán továbbléptünk. a hűtőből eltűnt az egész csapat munkája. értetlenkedtünk. aztán röhögtünk. a savanyúkáposztát - amit szintén a gyakorlat során készítettünk - családias körben csemegézgettük el a tanszéken egy szép délután.

valahogy annak volt a mintapéldája, hogy dolgozni jó hangulatban is lehet, és hogy nem csak az én szobámban van rendetlenség,d e egy laborban is előfordul, hogy eltűnik valami:))) jó hangulatban emberséges oktatókkal. na nem dicsérem tovább őket. csak még annyit, hogy a táptalajok illata valami fenomenálisan jó:)))))))

ja, és a rejtélyes törzs, amivel mi ketten a félév során dolgoztunk a Pseudomonas fluorescens volt...

Nos, jártunk Sós-tón. A hely igen ismert a fehérváriak körében, csudijó kis tanösvények vannak, no meg kémlelő kilátó, ahonnan frankón látszanak a szárcsák és a többi madár-népek. Állítólag sok érdekesség és különlegesség megfordul itt, pl barna rétihéja. Na, mi most nem erre mentünk rá, majd egy köv alkalommal viszek távcsövet és végre elkezdem felismerni is a madarakat (eddig durván a szárcsáig jutottam...:)). Mi most megcéloztuk a május-júniusban a Homokbánya Természetvédelmi Területen virágzó orchideákat.

Annyi szúnyog volt, mint a ménkű. Elmondhatatlan. Folyamatosan legyezgetnem kellett magamat, mindenhol megtelepedtek, és szítták a véremet a pólón keresztül is. De hát a Peti cikkéhez feltétlenül kellett, hogy tényleg megtaláljuk azokat az orchideákat ott, és még valós illusztrációja is legyen, így kénytelen-kelletlen beszélgetéssel ütöttük el a nagy és véres harcok idejét:))) Szerencsére ez a homokbánya területe nem egy izgalmas része a terepnek, így erre mindig kevesen járnak. Így senki nem nézett hülyének, amikor sikítozva örvendtem az első három tő vitéz kosbor (Orchis militaris) megtalálásának!

Aztán ebből többet is találtunk, majd egy olyan orchideára is rábukkantam, ami mellett egy egyszerű természetjáró (bocs, Peti:)) csak úgy elmegy. (Sőt, majdnem le is tapossa, de ez most más tészta...:))) Ez volt a Listera ovata, vagyis a békakonty. Virágai olyan aprók, hogy messziről inkább már egy elvirágzott csutának néz ki a dolog. Ráadásul ugye ezek ott egy száraz gyepen nőttek, ami tényleg száraz volt (milye meglepő), és messziről elég egyhangúnak tűnt.

Siker! Siker! Siker! Annyira örülök ennek, hogy köv alkalommal még a kész cikket is ide fogom Nektek scannelni! Mondjuk kíváncsi is vagyok, hogy ez a drága Peti mit fog kihozni belőle...:)

azt hiszem csak arról van szó, hogy a vizsgaidőszak közeledtével kicsit elfoglaltabb lettem, és a különböző zh-kra és vizsgákra való felkészülések nem éppen elég izgis témák ahhoz, hogy ideíródjanak. majd nyáron. akkor majd lesz izgi:))

ma pl csak azt tudnám leírni, hogy nem tudom, hogy a labornak hol van kiálló felülete, de ma is belerúgtam (menetrendszerűen minden héten); korgó gyomorral hazaestem és Gergő indulási kutyafuttájában cseszett le a lábról, mert a házi készítésű táptalajom belefolyt a monitorba amitől elkezdett vibrálni a kép ami elrontotta a focis játékot...; Ádám a mosogatásból kiabált át, hogy nem is tudja, hogy jutott eszünkbe bármit is a monitorra tenni; akkor majdnem elkezdtem sikítva magyarázni, hogy a franc se gondolta, hogy folyni fog és igenis 37 celsiuson kell inkubálni őket (a monitor teteje mindig olyan langyikásan jó meleg), különben soha nem nő ki rajta baktérium, penészt meg már láttam eleget! és különben is bazi éhes vagyok!

aztán nem sikítottam, nem magyarázkodtam, hanem inkább levertem és összetörtem egy poharat. kettőt pattant mielőtt szanaszét ment volna (ez igazán váratlan esemény volt).

basszus, erről jut eszembe: fel kéne porszívózni a konyhát...

ó, nem is tudom. olyan felemás hangulat ez, mint amikor még nem ment le a Nap, narancssárgállnak tőle az tucák, de már felgyújtották az utcai lámpát nem is pislákol, és a kék égen erős kontraszttal előtűnik a falfehér Hold....

eztet meg most találtam: http://www.urbandictionary.com/ szerintem tök jóóóóóóó!:)

használni akartam a no fate but we make kifejezést, és nem voltam benne bizti, hogy azt jelenti-e amit én akarok:)))

Ez egy igen komoly élmény volt, röviden annyit, hogy abszolút megérte a belépő az árát!

Először is. A halál nem vicc, a halál az, amivel az életünket definiáljuk. A halálnak kultúrája van, aki nem hiszi, az járjon utána példul a fiumei úti temető temetési kiállításán! És itt szó sincs feketébe öltözött bizonytalan rocker-tinikről, thrillerekről, akciófilmekről, szektákról. Ne a filmvásznon szétfröccsenő agyakra gondoljunk, hanem saját életünkre. A múmiák felhívják rá a figyelmet, hogy a halál után jó, ha egyáltalán valami emberszerű marad belőlünk. De tulajdonképpen mindegy is, hogy mi marad, mert nem az anyagi való a lényeg... Venit hora, cecidit flos. Megszáradt a fű, elhullt a virág.

A már szinte filozófiai gondolatokkal, és a halállal kapcsolatos érzéseinkkel való megismerkedéshez nyújt abszolút megfelelő környezetet ez a kiállítás. Azt hittem csupán pár száraz test lesz kiállítva pár számadattal. Rosszul hittem. Több fontos váci személyiség, illetve család története, sorsa bontakozik ki előttünk az első részben (testek, feliratok, ábrák). Legtöbbjük sorsának fontos közös pontja a TBC, amely akkor igen sok váci lakost, adatok szerint kétharmadukat is megfertőzte. A második részben modern DNS- és egyéb vizsgálati módszereket ismerhetünk meg, amelyekkel feltárták a "múmiák titkait". Ugyanis voltak olyan emberek is, akik bár elkapták a TBC-t, a Mycobacterium tuberculosis-t, de nem betegedtek meg tőle. Ezen emberek génjeinek vizsgálata hozzájárulhat talán a ma kialakult helyzethez. Ugyanis a TBC ma újra felütötte a fejét, az antibiotikumnak ellenálló /rezisztens/ törzsekkel szemben kell felvenni a küzdelmet. Aki megunja a sok olvasást, az megnézhet egy erről szóló videót, melyet folyamatosan vetítenek. A röntgenfelvételeket rövid feliratok alapján elemezhetjük ki, amiből azt is megtudjuk, hogy mi az a Pott-féle púp (nem ilyen volt a Quasimodónak is?:)) Aki némi interaktív megismerésre vágyik, többféle virtuális világba léphet be érintőképernyőkön keresztül. Először is egy CT-készüléket láthatunk, belefektetve egy múmiával. Az előttünk lévő érintőképernyőn pedig a CT felvételeket nézhetjük meg, elemezhetjük ki. Az én kedvencem a DNS-laboratórium volt, ahol a múmiákból nyert szövetmintából nyerhetjük ki saját magunk a DNS-t, illetve vizsgálhatjuk meg, hogy vajon az illető TBC fertőzött volt-e (a M. tuberculosis DNS-e is emgtalálható-e a mintában?). Itt tulajdonképpen polimeráz láncreakciót, gélelektroforézist és szekvenálást kell véghezvinni, de ezektől a szavaktól senki ne riadjon el, inkább menjen és ismerkedjen meg interaktívan azzal, amit Bodza is csinál a valóságban:))) S talán az sem elhanyagolható, hogy ezek után több hozzáértéssel nézitek majd a híradóban a 30 másodperces snitteket, amin valami fehérbe öltözött "tudós" pipettázgat valami lötyiket:)))

Szóval profi kiállítás! Még a végén ismételni fogom!! (A vendégkönyvet nem kifelejteni a végén!!) 

újabb nyolc szám a radioblogba. egy se lesz közületek, aki végig bírná hallgatni ezt a kavalkádot:))

(ja, aki kedveli Ruzsa Magdit, az legalább az Ederlezit hallgassa végig!)