Sziasztok! Nos, az a helyzet, hogy jó sokáig nem írtam ide. Megviselt a vizsgaidőszak rendesen:) Most egy kicsit felfrissítem itt oldalt a linkeket, aztán bepótolom az olvasgatásotokat is!:) Ja, és lassan mindenkinek írok végre emileket is. A vizsgaidőszakot ugyanis végre lerendeztem, ha nem is a legszebben, de eredményesen, jöhetnek az új kihívások!!!

Várhatóan mozgalmas nyár lesz, munkával, kirándulással, fényképekkel...

"Valóban, az alapérzelmek kutatásakor két különböző irányból nagyjából ugyanazt a kört sikerült belőni. Úgy tűnik, ez az, amiről a természettudomány az emberrel kacsolatosan mondani tud valamit, s ez - valljuk be - nem kevés, hiszen az öröm, a félelem, a harag, az undor azért nem akármilyen emberi emóciók. Ha azonban a pszichológusok a szeretetet igyekeznek megfogni, mintha mindig kicsúszna a kezükből..."

1 . Talán a szeretet nem is alapérzelem. Talán a szeretet sokkal bonyolultabb, talán a szeretetet "tanulni" kell, egy életen át. Sosem tudjuk igazán magunkévá tenni a "tudását", ezért bántunk meg másokat olyan könnyen, főleg a hozzánk közel állókat. Ezért vétjük el olyan sokszor a lépést.

Vagy:

2 . Szeretet nem létezik. Fikció. Az alapérzelmek keverednek bennünk, az evolúciós sikerért, a fennmaradásért küzdünk. Így minden csak érdek. Színes csomagolópapírba téve, amit szeretetnek hívunk. De ez csak egy csapda.

/Az idézet egy interjúból Mérő László matematikussal/

Na tessék, közben találtam egy Nietzsche idézetet, ő a második varira szavaz szerintem: "Akár jó szemmel nézem az embereket, akár ferde pillantással, úgy látom, mindig egyetlen feladattal foglalatoskodnak, mindösszesen és egyenként ugyancsak: azt teszik, ami az emberi faj fenntartásának kedvez. Mégpedig valójában nem is az emberi faj iránt érzett szeretetből, inkább egyszerűen azért, mert semmi sem ősibb, erősebb, kérlelhetetlenebb és legyőzhetetlenebb bennük ennél az ösztönnél -mert éppen ez az ösztön fajunk és nyájunk lényege."