Nos, jártunk Sós-tón. A hely igen ismert a fehérváriak körében, csudijó kis tanösvények vannak, no meg kémlelő kilátó, ahonnan frankón látszanak a szárcsák és a többi madár-népek. Állítólag sok érdekesség és különlegesség megfordul itt, pl barna rétihéja. Na, mi most nem erre mentünk rá, majd egy köv alkalommal viszek távcsövet és végre elkezdem felismerni is a madarakat (eddig durván a szárcsáig jutottam...:)). Mi most megcéloztuk a május-júniusban a Homokbánya Természetvédelmi Területen virágzó orchideákat.

Annyi szúnyog volt, mint a ménkű. Elmondhatatlan. Folyamatosan legyezgetnem kellett magamat, mindenhol megtelepedtek, és szítták a véremet a pólón keresztül is. De hát a Peti cikkéhez feltétlenül kellett, hogy tényleg megtaláljuk azokat az orchideákat ott, és még valós illusztrációja is legyen, így kénytelen-kelletlen beszélgetéssel ütöttük el a nagy és véres harcok idejét:))) Szerencsére ez a homokbánya területe nem egy izgalmas része a terepnek, így erre mindig kevesen járnak. Így senki nem nézett hülyének, amikor sikítozva örvendtem az első három tő vitéz kosbor (Orchis militaris) megtalálásának!

Aztán ebből többet is találtunk, majd egy olyan orchideára is rábukkantam, ami mellett egy egyszerű természetjáró (bocs, Peti:)) csak úgy elmegy. (Sőt, majdnem le is tapossa, de ez most más tészta...:))) Ez volt a Listera ovata, vagyis a békakonty. Virágai olyan aprók, hogy messziről inkább már egy elvirágzott csutának néz ki a dolog. Ráadásul ugye ezek ott egy száraz gyepen nőttek, ami tényleg száraz volt (milye meglepő), és messziről elég egyhangúnak tűnt.

Siker! Siker! Siker! Annyira örülök ennek, hogy köv alkalommal még a kész cikket is ide fogom Nektek scannelni! Mondjuk kíváncsi is vagyok, hogy ez a drága Peti mit fog kihozni belőle...:)

azt hiszem csak arról van szó, hogy a vizsgaidőszak közeledtével kicsit elfoglaltabb lettem, és a különböző zh-kra és vizsgákra való felkészülések nem éppen elég izgis témák ahhoz, hogy ideíródjanak. majd nyáron. akkor majd lesz izgi:))

ma pl csak azt tudnám leírni, hogy nem tudom, hogy a labornak hol van kiálló felülete, de ma is belerúgtam (menetrendszerűen minden héten); korgó gyomorral hazaestem és Gergő indulási kutyafuttájában cseszett le a lábról, mert a házi készítésű táptalajom belefolyt a monitorba amitől elkezdett vibrálni a kép ami elrontotta a focis játékot...; Ádám a mosogatásból kiabált át, hogy nem is tudja, hogy jutott eszünkbe bármit is a monitorra tenni; akkor majdnem elkezdtem sikítva magyarázni, hogy a franc se gondolta, hogy folyni fog és igenis 37 celsiuson kell inkubálni őket (a monitor teteje mindig olyan langyikásan jó meleg), különben soha nem nő ki rajta baktérium, penészt meg már láttam eleget! és különben is bazi éhes vagyok!

aztán nem sikítottam, nem magyarázkodtam, hanem inkább levertem és összetörtem egy poharat. kettőt pattant mielőtt szanaszét ment volna (ez igazán váratlan esemény volt).

basszus, erről jut eszembe: fel kéne porszívózni a konyhát...

ó, nem is tudom. olyan felemás hangulat ez, mint amikor még nem ment le a Nap, narancssárgállnak tőle az tucák, de már felgyújtották az utcai lámpát nem is pislákol, és a kék égen erős kontraszttal előtűnik a falfehér Hold....

eztet meg most találtam: http://www.urbandictionary.com/ szerintem tök jóóóóóóó!:)

használni akartam a no fate but we make kifejezést, és nem voltam benne bizti, hogy azt jelenti-e amit én akarok:)))

Ez egy igen komoly élmény volt, röviden annyit, hogy abszolút megérte a belépő az árát!

Először is. A halál nem vicc, a halál az, amivel az életünket definiáljuk. A halálnak kultúrája van, aki nem hiszi, az járjon utána példul a fiumei úti temető temetési kiállításán! És itt szó sincs feketébe öltözött bizonytalan rocker-tinikről, thrillerekről, akciófilmekről, szektákról. Ne a filmvásznon szétfröccsenő agyakra gondoljunk, hanem saját életünkre. A múmiák felhívják rá a figyelmet, hogy a halál után jó, ha egyáltalán valami emberszerű marad belőlünk. De tulajdonképpen mindegy is, hogy mi marad, mert nem az anyagi való a lényeg... Venit hora, cecidit flos. Megszáradt a fű, elhullt a virág.

A már szinte filozófiai gondolatokkal, és a halállal kapcsolatos érzéseinkkel való megismerkedéshez nyújt abszolút megfelelő környezetet ez a kiállítás. Azt hittem csupán pár száraz test lesz kiállítva pár számadattal. Rosszul hittem. Több fontos váci személyiség, illetve család története, sorsa bontakozik ki előttünk az első részben (testek, feliratok, ábrák). Legtöbbjük sorsának fontos közös pontja a TBC, amely akkor igen sok váci lakost, adatok szerint kétharmadukat is megfertőzte. A második részben modern DNS- és egyéb vizsgálati módszereket ismerhetünk meg, amelyekkel feltárták a "múmiák titkait". Ugyanis voltak olyan emberek is, akik bár elkapták a TBC-t, a Mycobacterium tuberculosis-t, de nem betegedtek meg tőle. Ezen emberek génjeinek vizsgálata hozzájárulhat talán a ma kialakult helyzethez. Ugyanis a TBC ma újra felütötte a fejét, az antibiotikumnak ellenálló /rezisztens/ törzsekkel szemben kell felvenni a küzdelmet. Aki megunja a sok olvasást, az megnézhet egy erről szóló videót, melyet folyamatosan vetítenek. A röntgenfelvételeket rövid feliratok alapján elemezhetjük ki, amiből azt is megtudjuk, hogy mi az a Pott-féle púp (nem ilyen volt a Quasimodónak is?:)) Aki némi interaktív megismerésre vágyik, többféle virtuális világba léphet be érintőképernyőkön keresztül. Először is egy CT-készüléket láthatunk, belefektetve egy múmiával. Az előttünk lévő érintőképernyőn pedig a CT felvételeket nézhetjük meg, elemezhetjük ki. Az én kedvencem a DNS-laboratórium volt, ahol a múmiákból nyert szövetmintából nyerhetjük ki saját magunk a DNS-t, illetve vizsgálhatjuk meg, hogy vajon az illető TBC fertőzött volt-e (a M. tuberculosis DNS-e is emgtalálható-e a mintában?). Itt tulajdonképpen polimeráz láncreakciót, gélelektroforézist és szekvenálást kell véghezvinni, de ezektől a szavaktól senki ne riadjon el, inkább menjen és ismerkedjen meg interaktívan azzal, amit Bodza is csinál a valóságban:))) S talán az sem elhanyagolható, hogy ezek után több hozzáértéssel nézitek majd a híradóban a 30 másodperces snitteket, amin valami fehérbe öltözött "tudós" pipettázgat valami lötyiket:)))

Szóval profi kiállítás! Még a végén ismételni fogom!! (A vendégkönyvet nem kifelejteni a végén!!) 

újabb nyolc szám a radioblogba. egy se lesz közületek, aki végig bírná hallgatni ezt a kavalkádot:))

(ja, aki kedveli Ruzsa Magdit, az legalább az Ederlezit hallgassa végig!)

"A televíziós hírszerkesztők persze sokkal finomabb módon is képesek befolyásolni a véleményünket:  egyszerűen úgy, hogy eldöntik, milyen eseményről fognak beszámolni." /Elliot Aronson: A társas lény/

akinek ez eddig nem jutott eszébe, vagy nem foglalkozott ezzel a gondolattal, az ez alkalommal el is kezdheti... (már megint a demokrácia pacimon lovagolok, ejjjj:))

Manapság már megtehetjük azt, hogy ha nem tetszik az a víz, ami a csapból folyik ( - mert mondjuk tudjuk, hogy abból a Dunából érkezik vissza hozzánk, amibe a szennyvizunket öntjük), akkor beszerzünk otthonra egy víztisztító kütyüt. Jó persze nincs még mindenkinek, tekintve a készülék árát ez inkább a luxus kategória felé csúszik el. De most nem erről akartam írni, csak ismerek már ktéféle technológiát, és azt akarnám bemutatni.

Első: negatív ozmózis elve. Adott egy tartály, amit egy igen kis pórusú szűrő választ el egy másik tartálytól. Az első tartásra nyomást gyakorolnak, minek következtében a víz a másik tartályba áramlik, a kis pórusoknak köszönhetően (vírusoknál is 10-100-szor kisebb) viszont minden élőlény a helyén marad. A tiszta vizet megisszuk és boldogok vagyunk. Ezzel nekem csak annyi bajom van, hogy először is érdekelne, hogy hogyan oldják meg, hogy ilyen kis lyukú szűrő ne duguljon el. Másodszor pedig vegyszerek, kémai anyagok ellen ez nem jó. (Ha már itt tartunk, szabadalmaztatnám az új ötletem, miszerint in vitro membránokba építenék aquaporin molekulákat, és akkor azon télleg (99%) csak a víz megy át. Gyakorlati megvalósítással még nem foglalkoztam, de azt hiszem az ilyen zseniális ötletek felülvizsgálás nélkül megérnek legalább két Oscart és egy Nobelt.)

A második technika egy tú in ván módszer. Először is a víztisztító tartalmaz egy akítv szén szűrőt. Ugye ha jól tudom ezt használják/-ták a kórházban akkor, ha az ember jól megmérgezte magát, ezzel igen sok vegyszert ártalmatlanítani lehet. Másrészt tartalmaz egy UV-lámpát, ami 265 nanométeren köztudomású, hogy megöli a mikrobákat. Persze ezzel meg az a gond, hogy leginkább a baktériumokra hatásos csak (bár a vírusok legtöbbje úgyse él sokáig gazdaszervezet nélkül - ezzel szemben viszont még mindig rejtély, hogyan tudják olyan vírusok újra felütni a fejüket, amiket már úgy hittük, hogy kiirtottunk). Plussz ugye ott van a tény, hogy egyes mikrobák döglötten is éppoly ártalmasak, mivel a sejtfalantigének épp oly sejtfalantigének akkor is, ha a falon belül már minden élet leállt.

Sóhaj. Erre azt hiszem azt szokták mondani, hogy azért ez is több a semminél. Vagy elszántabb emberek felszerelhetik egymás után, sorba kapcsoltan mindkét renszert. Aki ismer továbbiakat, szóljon!

hú na most először élménybeszámoló, aztán komolyságok!

szóval pénteken az történt, hogy végre eljutottam a Kertészeti Egyetem dísznövény kiállítására. ez persze úgy történt, hogy sokan akartunk menni, aztán mindenki lemondta Petiéken kívül. meg amúgy is rosszul voltam, szóval gondoltam körbefutok, Petiéket meg hagyom kettesben andalogni. de kiderült, hogy tök szimpi meg jófej az új barátnője, úgyh remekül elvoltunk. tulképpen kétszer is bejártuk az egészet, egy néni játszott nekünk körtemuzsikán, a szabad tűzön sülő csülkök (mmmmm) és egyáb nyalánkságok lelkes szakácsai nagy nevetéssel pózoltak a fényképezőgépnek - illetve a csülkök fotózásáért ugyanakkora mosollyal akartak pénzt kérni:)) aztán azért néztük a növényeket is, bár az orchideák pl a legutóbbi orchidea kiállítás után már nem sokat mondtak (nem vagyok vmi nagy orchidearajongó, úgy néz ki). aztán hát a mesterek utcáját nagyrészt remekül eltalálták. most tekintsünk el ennél a kijelentésnél az ülve fogyasztó csodaeszköz standjától. de különben csodás kézműves termékek voltak, el is költöttem 600 forintot. aztán sajnos egy láda barna csiperkébe is beleszerettem, úgyh most szombattól kijár nekem a tiszteletbeli gombatermesztő cím is - elvileg öt kört fog teremni a doboznyi jószág, aztán a maradék föld pedig kitűnő komposzt lesz itthon. hihi ezt nem lehet kihagyni

pénteken Montskó Éva volt a specink vendége, a Delta című műsor főszerkesztője. először is néhány nézettségi adat: a Delta nemrégen került át vasárnap reggel 9-re. nézettsége jelenleg 5% körül ingadozik, ami fél millió embert jelent! ez a műsor már szüleink emlékezete óta fut a tévében, harcolva a kereskedelmi adók szenzációhajhász áltudományoskodásával. kicsit betekinthettünk a műsor(készítés) kulisszatitkaiba, illetve néhány összehasonlító adathoz juthattunk. a vasárnap során a Delta a negyedik legnézettebb műsora az m1-nek ezzel az 5%-ával. (első a Krém...., második a Szólás szabadsága lett, a Híradó csak az ötödik!)  a politikai viták helyszínéért komoly harc folyt (melyik adó stúdiójában vegyék fel), mivel azok 800 ezer feletti nézőszámot tudnak produkálni. na ezekből csak két dolgot akartam kihozni:

1. ti gondoltátok volna, hogy ehhez képest a természettudományos ismeretterjesztő csatornák nézettsége átlag 1,5%??? /szerintem ez kevés. Ádám csodálkozik, hogy egyáltalán ennyit elérnek/

2. évekig az RTL Klub vonzotta magához a nézők többségét az esti műsorsávban az erőszaktól fröcsögő filmjeivel. de most a tv2-nek annyira bejött az Áll az alku című műsora, hogy ezt a már szinte megkövült társadalmi szokást megrengette. nemhogy odakapcsolnak az emberek, hogy megnézzék, hanem még a műsor kezdete előtt odakapcsolnak, és a műsor után is ezen az adón maradnak...

(((3. ja zárójeles harmadik pont, hogy a Mindentudás Egyeteme is csak 1-2%-ot ér el, Montskó Éva szerint azért, mert nem televíziós műfaj. mondjuk én se a tévében nézem meg, mert ritkán vagyok olyan állapotban pont abban az időpontban, amikor megy, hogy éppen komoly, előadáshoz illő koncentrációval nézzem végig. inkább neten, ott még vissza is tudom tekerni, ha nem értek vmit.)))

annak az embernek, aki a Mindentudás Egyetemének a felmérésén azon súlyos érvvel támadt a génmódosított növényekre, hogy azért arra nincs szükség, hogy idegen géneket vigyünk be a szervezetünkbe, sürgősségi felvilágosítást tartanék. mert sajna az a kukorica, meg az a paradicsom is csak növényi sejtekből áll, ami eszik, és mint minden sejtnek, azoknak is megvan a sejtmagjuk a teljes genetikai készletükkel együtt. úgyhogy a szervezetébe bizony jut idegen DNS, ki tudja hányféle! persze mivel ezek mind szépen megemésztődnek, lebomlanak, a mi genomunk nem keveredik ezekkel, nem lesznek kukorica-génjeink példul. pedig milyen pojén lenne, ha holnapra nőne egy cuki címer a fejemre...:)

én abban látom a génkezelt növények előnyeit, hogy a gazdáknak nincs szükségük permezetezésre - olcsóbb a természtés és a szél sem viszi szanaszét a mérgeket a levegőben. a hátrányt pedig abban látom, hogy így maga a növény termeli meg ezeket az anyagokat, amivel el tudja riasztani a kártevőit. erről azonban élelmiszervizsgálatokkal eldönthető, hogy így ehető-e vagy sem az ember számára. nem hiszem, hogy sokkal szorosabb vizsgálatukra volna szükség, mint egy normál módon termesztett növénynek.

röviden én így látom. //az ökológiához meg sajna kevésbé értek.//

sok-sok kölni és két szifonnyi víz. teljesen eláztam hátulról, mert menekülni próbáltam:)) jelen esetben szégyen volt a futás, és nem is hasznos...jövőre majd mást eszelek ki. tegnap este még hangulat-csinálóként megnéztük öcsivel a Macskajajt, gurultunk is rendesen a nevetéstől. a végén már ülni alig bírtunk! megpusztulok a zenéjéért is egyébként, nemsokára teszek is fel majd a rádioblogba jó kis zenebonát belőle:))

na jó, egy kis ízelítő, hogy miféle őőőrültség az, amit ezek az emberek zene címén művelnek: "A No Smoking húsz éve az énekes Dr. Nelle Karajic zenekara, eleinte ironikus-politikus anarcho-punkot játszottak Szarajevóban, a filmrendező Kusturica csak '86-ban szállt be hobbizenélni, aztán a kilencvenes évek hajnalán a zenekar Belgrádba menekült, és új zenei irányvonalába már a rock mellé a balkáni cigányzenétől a latin amerikai hangzásokig mindenféle egzotikus hatást beolvasztott, virtuóz zenészekkel bővült, majd végül a Macska-jaj filmzenéjével világhírűvé vált."

és Kedves erre képes nemet mondani!!!:))

én már minden tojást megfestettem pirosra, volt, amelyikre nééépműűűvészkedtem is előtte viasszal. úgyhogy teljes nyugalommal és felkészültséggel kívánok mindenkinek erre a hosszú hétvégére

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

nnna, akkor most ajánlások következnek. először is lett pár új link baloldalon, pl Psyclone Jack na és nesztelencsiga. aztán ott van katherine, aki ugyan magyar, de Törökországból írogat, mert ott él; és én mint Törökország- és minden török dolgok szerelmese teljesen odavagyok, h olvashassam. aztán ott van vogueice is, akinek az irodalmi szárnypróbálgatásait linkeltem be ide balra:) ebben a blogolásban az a jó, hogy olyan sokféle emberrel megismerkedhetek. akivel amúgy valszeg soha. tök jó!:)

aztán egy nem-blog ajánlás: aki számítástechnikai ismereteit szeretné bővíteni, az ide forduljon! az én minden tudásom is innen van;))

valamiféle csernobili megemlékezésen voltam ma. az emlékezés tulajdonképpen abból állt, hogy beszéltek róla. egy illető, aki szakmaszerűen az atomenergiával foglalkozik. a leglényegesebb adat, ami megmaradt a fejemben:

Magyarországon van egy iksz értékű alapsugárzás. a csernobili robbanások miatt egy havi sugárdózissal kaptunk többet az adott évben. és hogy szemléltessük, hogy ez milyen kevés: ha elmegy az ember tüdőszűrésre, 1,5-2 évnyi adagját kapja meg.

a másik meg, hogy a robbanásoktól számított 70 évben a becslések szerint 4000 ember halálát okozza.

ja, és Csernobilvárosban akkora a mai sugárzásmennyiség, mint Budapesten. az emberek vígan élnek. persze az adott körülmények között. Ukrajna nem egy gazdag ország...

a nap megkoronázásaként íme az egyetlen hangulatos orchidea-fotóm....

nahát, a konyhatudományommal nem szoktam dicsekedni, meg azt is el szoktam titkolni, hogy nem vagyok egy konyhatündér. de most olyan lelkesedést váltott ki két étek, hogy meg kell mutassam nektek is! és az az igazság, h minél nagyobb a lelkesedés, annál szívesebben állok neki ilyesmiknek. persze azért nem kell azt gondolni, hogy Jamie Oliverné akarok lenni, és hogy ezt világosság tegyem mindenki előtt húsvétra csak egy nagy adag kókuszgolyó elkészítését vállatlam be....:))) szóval íme a brokkolis-gombás penne, alább pedig a saját készítésű pizzatésztát láthatjátok sonkával, kukoricával és a változatosság kedvéért - brokkolival.... :)))

rövid országjáró biciklizésünk alkalmával öcsivel meglátogattuk a Bánya-tó nevezetű csodás helyet. azért hívják így, mert anno bánya volt a területén, amely egy éjszaka alatt feltöltődött vízzel. ma már különféle madárkák vannak betelepítve tőkésrécétől hattyúig. kedvelt kirándulóhely. partján Bory-szobor, s egy hangulatos étterem. este gyertyafénynél lehet vacsizni, miközben a vízre vetül a hold képe és lassan elsuhan felette egy fehér hattyú.

de térjünk a lényegre. az én kedvencem a Dartvéder-kacsa. a Dartvéder-kacsáról azt kell tudni, hogy mikor először megpillantottam még nem volt fogalmam az állat pontos rendszertani hovatartozását illetően, így lelkes felfedezőként rögtön nevet is adtam neki. aztán kiderült, hogy már van neki, mégpedig a rá igazán nem illő kisasszonyréce (Aix sponsa). na most igazán, most mondjátok meg, melyik név a jobb??

Magyarországon és Görögországon a legnagyobb a tisztelete a természettudós szakembernek Európában (pontosabban az Európai Unióban). egy felmérés szerint - mely szakma képviselőiben bízik a legjobban? - a tudósok és az orvosok állnak az első helyeken. //a legkisebb bizalmi indexszel az üzletemberek és a politikusok rendelkeznek...// ez elsőre még tetszetős is lehetne, pl nekem személy szerint, de itt megint koppanunk egyet. méghozzá a demokráciába ütközik a buksink, bármennyire is furcsa. ez a bizalmi index ugyanis a gyakorlatban azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk a kutatás-fejlesztésben mindent döntést ráhagyni a "belső emberekre", és elfeledkezni arról, hogy  pl a politikában is mekkora szava van egy átlagembernek (-ezalatt a nem politikust értem, vagyis azt, akinek nem ez a szakmája). szóval ebben a kontextusban a politika igenis sokkal demokratikusabb alapokon működik ma Magyarországon, mint a tudomány.

a ló túlsó oldala: amikor mindenről a köz akar dönteni - pl leszavazzák a C. elegans kutatásokat, amivel pedig több éves emberkísérleteket spórolhatunk meg, rövidíthetünk le pár hónapra és még az eredmény is egyértelműbb (pl az emberen a hosszú távú következmények több 10 év alatt ismerhetőek fel, míg a féregnél egy generáció pár napot él, így "gyorsított felvételben" tanulmányozható egy adott gyógyszer)... mert hát persze, h leszavazzák, mert ugyan ki hiszi el csak így bemondásra, hogy egy egy milliméters féreg ilyen hasznos lehet az emberiség számára?

egyébként a Caenorhabditis elegans (elegánsabb nevén C. elegans:)) minden egyes sejtjének sorsát ismerjük, és minden egyes mutáns praktikusan felismerhető egy egyszerű fénymikroszkóppal, minthogy az állatka teljesen áttetsző... ha valaki a saját szemével akarja látni, akkor innen letölthető egy gyorsított felvétel a fejlődéséről (Normal Development, bal felső sarok) - egy sejtből indul a dolog, aztán abban a pillanatban, h végre valami hosszúkás féregalakja kialakul, már el is kezd mozogni, mint az őrült.

ma házi készítésű pizzát alkottam. fincsi-fincsi lett!!! némi kukorica (-imádom- kisebb tehervagonnal öntöttem rá), brokkoli meg sonka volt a tetején, és ha nem lennék smucig, még gombát is tettem volna rá. még a végén mesterszakács kurzusra megyek a biológus diplomával a hónom alatt!!( - vagy anélkül :))))) bár azért a labort nem szívesen hagynám ott, már úgy megszerettem a pipettákat és a pipetta hegyeket, a vortexet (ami egy okos keverőszerkezet) és természetesen az Eppendorf-csöveket, a centrifugával együtt.

na meg a Nobel-díjat is el kell vinnie valakinek minde évben.... ;)))

talán ezt már írtam. de leírom mégegyszer, hátha jót tesz. szóval régi baráttal jó sétafikálni, főleg ha az madárcsiviteléses Gellért-hegyen történik. és akkor rájöttem, hogy én is ugyanaz a "régi lemez vagyok", és az a sok változás, ami az utóbbi időben történt, az csak felületes kapirgászás. viszont emellett kidomborodik az a kevés, ámde igen jelentős változás. eltörpülnek a mindennapos gondok. "csak azért érdemes sírnod, amiért tíz év múlva is sírnál" - - - - jogos.

kábé annyira vagyok a béka segge alatt, már lelkileg, hogy a legkomolyabb munka (ide a szellemi és a fizikai is értendő, kivételes alkalom), amit képes voltam elvégezni: kitakarítottam a szemetes vödröt. ja, és a hetek óta magányosan álldogáló szendvicssütőt is, amiben pár hete egy baráti összejövetel beleégett szendvicsmaradványai töprengtek az örökkévalóságról.

miért nem tud az ember leánya tanulni, ha eszement rossz kedve van?? legalább addig nem lenne olyan nyomasztó. és a tanulás is haladna.

remélem ez a pénz utáni hajsza nem fogja meghatározni az egész életemet. az ambícióimról azért nem akarok letenni, mert akkor biztos nem jutok sehova. viszont ha ambíciókkal nem jutok sehova, akkor még meg is citromosodom. vagy hogy mondják az ilyet.

de tényleg magam alatt vagyok. még cipőt is elmentem nézni magamnak. tök egyedül. ez tényleg a vég. ///arról, hogy a kismillió cipő közül az az egyetlen egy, ami tetszett, 14 ezer forint, na arról már ne is beszéljünk.///